Második számú csapatunk idén sokkal egyértelműbb célokkal vágott neki a harmadik vonalnak, mint tette tavaly. Határozott célunk ugyanis jövőre egy első- és egy másodosztályú csapat szerepeltetése, játékosaink pedig ehhez méltóan álltak hozzá minden egyes mérkőzéshez.

A csapat tapasztaltabb egyetemi játékosainkból (akik ősszel még egyetemi fronton egyáltalán nem leterheltek) és feltörekvő utánpótlás játékosainkból tevődik össze. Utóbbiak azóta már az első csapatban is bizonyíthattak, amihez fontos ugródeszka volt a felnőttek között vívott NB3-as bajnokság.

A harmadosztályban sajnos kevés éles mérkőzést tudtunk játszani az őszi szezon során, de ezek kifejezetten hasznosak voltak. A Rubeola II. elleni mérkőzés futsal elemeiben-, a La Escuela elleni összecsapás 1 az 1 elleni párharcokban-, zárásként pedig a tegnapi, Cső-Montage elleni mérkőzés taktikailag tartalmazott olyan elemeket, amik az NB2-ben is inkább az élcsapatokra jellemzőek. A befektetett energia minden mérkőzésen visszaköszönt, és szoros küzdelemben mindegyik fent említett meccsen nyertünk. Az 5-10. helyezett csapatok ellen tulajdonképpen a helyzetkihasználásunkon múlt, hogy hány gólt lőttünk és a fegyelmezettségünkön, hogy hányat kaptunk. A legnagyobb arányú győzelmet egyébként a Reactor SE Rákospalota ellen arattuk, ami 11:0-ra végződött.

A tavaszi visszavágókra 5 pontos előnnyel fordulunk, két azonos ponttal rendelkező üldözőnk a Cső-Montage BFC és La Escuela Futsal Club. Ugyanakkor tavasszal az NB1-es rájátszás és a sűrű egyetemi szezon (BEFB, KEK, MEFOB) miatt nagyobb terhelésnek lesznek kitéve mind utánpótlás-, mind egyetemi játékosaink, ezért meg kell majd küzdeni az első hely megtartásáért.

Hajrá BME!